Frankfurt számomra sokáig azt jelentette, mint London: sokszor jártam a környékén, a repülőterén, de a városba valahogy nem volt alkalmam bejutni. Az autópályáról látszanak a felhőkarcolók sziluettjei, a számos csomópont és az elővárosok összefüggő sora jelzi, hogy egy jelentős központ környékén járunk, a hatalmas repülőtere talán a legkevésbé barátságos ilyen jellegű létesítmény, amelyben megfordultam, de az alkalom, hogy magát a várost is lássam, még váratott magára.
Aztán egy Gross-gerau-i termékismertető üresjáratában felmerült a lehetőség, hogy német barátom elvigyen valahová, egy kis városnézésre. "Frankfurt közel van" - vettetem fel, de ő nem volt elragadtatva az ötlettől: "Nincs ott semmi érdekes, csak egy nagyváros és kész". Azonban más szóba kerülő célpont messze volt, az idő szűkössége miatt mégiscsak beugrottunk a város központjába, egy parkolóházba hagyván a kocsit, egy sétálóutcán elindultunk az operaház irányába.
A szeptember végi nap kellemes sétálóidőt biztosított, az operaház mellett, egy teraszon ittunk egy kávét.
Meg kellett állapítsam, hogy barátomnak igaza volt, egy-egy szép épület ellenére, az egyedüli ami Frankfurtból nyomot hagyott bennem, az a Németországra egyébként nem jellemző felhőkarcolók látványa.
A reptér környékén, ahol már többször jártam, egy hatalmas € szimbólum jelzi, hogy egy jelentős pénzügyi központban járunk, a német tőzsde is itt van, előtte a bika és a medve hagyományos szobraival.
