Galway, Írország. Kalandozásaim itt kezdődtek. Az út célja is más: állásinterjú. Néhány kör már Magyarországon is megvolt, de a végső döntést itt mondják ki, a cég központjában. Érkezési a Shannon-i reptérre, ahol leendő főnököm vár. Őt sem régen nevezték ki, én vagyok az első ember akit ő vesz fel a céghez, láthatóan jobban izgul, mint én. Egy másfél órás autóút következik Galway-ig. Megpróbálom magamba szívni a zöld rétek és a zegzugos kőfalak hangulatát, első benyomásaimat Írországról.
Másnap, egész napos ismerkedés a céggel, a vezetőkkel, este a kötelező pub-látogatás, túl sok látnivaló nélkül. Az utolsó napon déltájt kell hazainduljak és tíz órára hívtak be a céghez, elindulok reggel nyolckor: van egy kis időm sétálni. Még egy kis szerencsém is van, október végére és az országra egyaránt nem jellemző módon napsütéses reggel fogad. A szálloda az Eyre téren, a Kennedy park mellett van, a téren kezdem a sétát, innen betérek a belváros zegzugos utcáiba.
Bár alapjában véve sétálóutcákon vagyok, a reggeli órák az üzletek feltöltésére szolgálnak, így elég sok az autó.
Pár perc alatt eljutok a folyópartig, érdekes a folyóval párhuzamosan vezetett csatorna. A táj kellemes, rendezett. Ahol kiszélesedik a folyó (utólag megnéztem, Corrib a neve), egy erődítmény maradványai és a városi múzeum látható. Majd egyre szélesebb a meder és szinte észrevétlenül torkollik az óceánba.
Bár az öböl partjai kicsit korlátozzák a nyílt tér érzetét, de azért ez már az Atlanti óceán... a túloldalán pedig Amerika.
