Egy korábbi bejegyzésben már leírtam, hogy miképpen írta felül a véletlen a 's Hertogenbosch-ban tervezett városnézésemet és váratlanul egy Vught-i szállodában ért az este, úgy, hogy tudtam, hogy másnap csak délután kell kiérjek a repülőtérre. Egy kis netezéssel kiismertem a holland vasút menetrendjét és gyorsan el kezdtem számolni a rendelkezésre álló időt: ha reggel vonatra szállok marad néhány órám Amszterdamot megnézni és utána még időben visszavonatozhatok Eindhovenbe.
Másnap reggel taxi az állomásra, hogy átültessem a gyakorlatba a netes ismereteket. A jegypénztárak és automaták rövid tanulmányozása után az előbbi mellett döntök és néhány percen belül már vonatra is szállok, zsebembe az Amszterdamba szóló jeggyel. A vonatok a mieinkhez hasonlóan zsúfoltak, de elég tiszták és pontosaknak tűntek.
Az amszterdami pályaudvar kisebb város méretű, ráadásul felújítás alatt, némi bolyongás után felfedezem a csomagmegőrzőt meg mégis csak kényelmetlen lenne egész nap a bőröndömmel flangálni, aztán végre kilépek és átadom magam a városnak.
Találomra elindulok az állomással szemben lévő legszélesebb úton, az épületek szépek de bárhol lehetnének, az utca pedig túlzsúfolt az én ízlésemnek.
Egy kis bolyongás után végre egy bringákkal telekötözött korlátú hídhoz érek és megpillantom azt amire vártam: a csatornákat. Minden ismertebb városban van egy-két közhelyszerű kép, amely a városhoz társul, számomra Amszterdam esetében ezek a csatornák.
Véletlenszerűen csapongok a hidak rengetegében, megpróbálva nem elveszíteni a vasútállomás irányát és élvezem a lakóhajók, vizibuszok és csónakok látványát.
A csatornákat összekötő utcák is hangulatosak, de valami mindig visszavonz a partokra, csak az óra ami nem kímél: ideje visszafele venni az irányt, visszamenni a vasúthoz.
