A Stockholmban töltött vasárnap után, a hétfő reggel ismét úton talált, ezúttal vonaton. Már a útközben felismerem: Svédország szép! Stockholm is kellemes hely, de a svéd vidék kifejezetten gyönyörű. Rendezett kisvárosok, jellegzetes faházak között halad a vonat. Mintegy egy órányi út után egy hazai megyeszékhely méretű városba érkezünk, ez uticélom, Eskilstuna. A szálloda mintegy tíz percnyi séta az állomástól, a folyóparton van. A túloldalon lévő zöld területet egy impozáns templom uralja.
Ez a délután még az enyém, az idő is szép (később vendéglátóimtól megtudtam, hogy ez ilyenkor - október közepén - Svédországban elég nagy szerencse), szóval elő a fényképezőgépet és irány a város. Először a folyótól távolodva indulok el, minden bizonnyal ez a város központi része. A sétálóutca kellemes, de jellegtelen, a világon szinte bárhol lehetne, ez egy kis csalódást jelent.
Visszakanyarodok a folyó felé, most egy másik partszakaszhoz érek és a túlpart azonnal rabul ejt. A szép faházak és azok tükröződése a vizen egyedülállóan szép látványegyüttes, a fénykép alig adja vissza a hatást.
Nehezen szakadok el a látványtól, de mégis átmegyek a hídon. Itt egy minden bizonnyal régebbi városrészbe érek, a házak itt már a hagyományos skandináv stílust képviselik.
A hangulatot itt is érzem, de a part visszahív.
A délutánnak lassan vége, visszaindulok a szállodába. Ha utazásaim közben egyáltalán lehettek kedvenceim, akkor ezek egyike minden bizonnyal az Eskilstunai folyópart.
