Münchenbe viszonylag gyakran eljutottam, egy kétévente megrendezett kiállítás révén, amelyen felsorakozik mindenki aki az én területem dolgozik. Általában másod- vagy harmadmagammal jöttem, ami, a viszonylag könnyen megtehető távolsággal egybevetve azt jelentette, hogy autóval utaztunk. Ez ugyan ad némi szabadságot, de behatárolja a városnézési esélyeket. A novemberi időpont sem kedvező, a nap világos részét a kiállítási csarnokban töltjük, este pedig rohanás egyik vagy másik partner sörivással egybekötött vacsorájára... elég sablonos program, amelyből szinte esélytelen kiszakadni. A Hofbräuhausban már számtalanszor jártam, de a környékén még soha nem volt alkalmam körülnézni.
München kozmopolita. Sétám során majdnem annyi angol, orosz és török beszédet hallok az utcán, mint németet. Ez persze a budai várnegyedben is előfordulhat, de az itt sétálók nagy része láthatóan nem turista...
München gazdag. A karácsonyi díszítéssel szemmel láthatóan nem spórolnak. Megpróbálom a hangulatot megörökíteni, de nem sikerül tökéletesen. A bajor kisvárosokban már megtapasztalt túláradó, megkockáztatom: giccses képi világ itt is megnyilvánul. A város egyik jelképének számító Frauenkirche viszont homályba burkolózik, egyik tornyát éppen renoválják. Egy japán turistacsoport persze így fényképezi, de az én telefonomnak szűkebbre szabták a korlátait.
A Marienplatzon már javában építik a karácsonyi kirakodás bódéit, egy kicsit kitakarják az "Új" városházát. Szerintem ez a világ legtúldíszítettebb (van ilyen szó?) neogótikus épülete. Lehet, hogy egyesek szépnek találják, én inkább azt mondanám: érdekes...
Vissza kell indulnom a szállodába, innentől elkap a kiállítás gépszíja és a városnézésnek vége.
