Észak-Brabant tartomány székhelye, 's Hertogenbosch, mintegy félórányi autózás az eindhoveni repülőtértől. Mivel először járok Hollandiában, a taxis egy kis nyelvleckét tart, az első kérdésem, hogy hogyan kell kiejteni ezt a furcsán leírt városnevet. Később megtudtam, hogy a hollandok szinte soha nem mondják ki egészben, csak Den Boschként emlegetik, a záró "sch" pedig, a német nyelvre alapozott elképzeléseim ellenére "sz", nem pedig "s"... ennyit a nyelvészkedésről.
Az időzítés most szerencsés: a hivatalos program csak másnap reggel kezdődik, én pedig már kora délután itt vagyok, most van időm egy kis városnézésre és fotózásra. A szálloda a város főterén van. Később megtudom, hogy egyik kedvenc íróm, Frederick Forsythe egyik regényében is említi ezt a várost, ezt a teret, és a főhősök ugyanabban a szállodában szálltak meg, mint én.
Erről a térről kiindulva kezdem felfedezni e környéket, először egy óváros szerű, sétálóutcákkal és keskeny, ódon sikátorokkal beépített rész felé veszem az irányt.
Az egyik ilyen sikátor végén felfedezem a város jellegzetességét, a házak közé és alá beépült csatornarendszert.
Hollandia talán legjellemzőbb látványelemei nem a közhelyszerűen mutatott szélmalmok, nem is a tulipánok, hanem a mindent behálózó csatornák. Itt is kiérek egy hajózható ághoz, az átvezető hidak emelőszerkezettel teszik lehetővé a hajók áthaladását.
A vízen lévő csónakok, hajók és uszályok mutatja, hogy mennyire hozzátartoznak ezek az útvonalak az ország mindennapjaihoz.
A csatornától ismét visszaérek a múltidéző házak közé, nem tudom az épületek korát, de láthatóan visszaköszön a kis országként is tengeri nagyhatalom Hollandia történelme.
Egy másik sikátor végén ismét kiérek az épületek közé ékelődött csatorna egy másik szakaszára, a mai napomnak ez védjegye.
Vissza a főtérre, itt felfedezem a Hollandiára annyira jellemző, valószínűtlenül keskeny házakat, amelyekhez hasonlóból sokkal többet néhány évvel később, egy korábbi bejegyzésben leírt Amszterdami kirándulás során lesz alkalmam megcsodálni.
Vissza a szállodába. A szobában elhelyezett prospektusokban látom, hogy az épületek között és alatt kanyargó csatornarendszer csónakokkal bejárható, jó lenne, de majd legközelebb... Persze, amikor eljött ez a "legközelebb" és ismét ide kerültem, a körülmények úgy alakultak, hogy nem maradtam a városban. A kihagyott alkalmak sajnos nagyon ritkán ismétlődnek meg.
