Münchenbe a legrövidebb út nem Düsseldorfon keresztül vezet, de kollégám családi ügye miatt beiktatunk egy kétnapos hétvégi kitérőt. Szombat este indulunk Győrből és egész éjszakai váltott vezetéssel letudjuk az 1000 kilométert az autópályán és vasárnap kora reggel holtfáradtan érkezünk Düsseldorf egyik külvárosába, egy kellemes kis szállodába. Az éjszaka megviselt, szükségem van néhány órányi alvásra, de kora délután már hajt a megismerés vágya és irány a belváros. A november kegyes hozzám, a kellemes és napos idő nagyszerűen alkalmas sétára és fényképezésre.
A legtöbb város hangulatát az átszelő vizek határozzák meg, Düsseldorfban pedig a nagy folyó, a Rajna mellett a Königsallee csatornája, kis hidakkal és szobrokkal magával ragadja a látogató figyelmét.
Majdnem minden német nagyvárosban megtalálható egy kisebb-nagyobb óvárosi negyed, az Altstadt, amely mellé többé vagy kevésbé sikeresen próbál illeszkedni a város modern arculata. Düsseldorfban jól sikerült ez az elegy.
Nem hazudtolom meg a vonzódásomat a vizek iránt, ösztönösen is kijutok a Rajna-parti sétányra. A folyó itt önálló életet él, nem tudok olyan szakaszra nézni, ahol nem halad néhány vizijármű.
Vissza a belvárosba, jól esik egy helyi főzésű sör az egyik hagyományos kocsmában, majd kijutok a régi városházához.
Felfigyelek egy inkább érdekes, mintsem ízléses domborműre, úgy látszik a Ruhr-vidéki németeknek is van humorérzékük, csak egy kicsit más...
Már jócskán alkonyodik, mikor visszaérek a Rajnához, de még megpróbálok egy képet készíteni a város egyik modern jelképévé vált TV-toronyról.
